Antológia, újjászületett, keresztény szerzők írásaiból
(versek, prózák, versprózák)

Pszalter István

Kedvenc madara az ökörszem és a pacsirta, amiknek a hangját lassítva szereti hallgatni.
(Dicsőítő és könnyen érthető, egyszerű verseket ír.)
„Itt fekszik előttem a jövő
könyvlapokba bebábozódva,
kiröppenhet bármelyik percben,
ahogy egy szóra szárnyát kibontja,„

Kamél János

Van egy szürke zakója, amire egy vetítőgép által különböző minták kerülnek.
(Színészhez hasonlóan szerepeket játszik, és különböző nézőpontokból szemléli környezetét.)
„Egy szép napon – mondja az Írás -,
megállnak a bölcsek s az órák.
A nem létező percek porai,
a várost gazdagon teleszórják.”

Benjámin Tulpentál

Egy kibucból a Dunántúlra költözött, ahol egy tanyán fügefákba verseket farag.
(Jeruzsálem múltja, jelene, jövője érdekli.)
„Múltba bezsákolt szeleket,
szabaddá tesz a Lord fia,
szakad az idő, a tér szakad,
Jeruzsálem, Pest, Samária.”

Egz Imre

Gyerekkorában rendkívüli tájakon utazott szüleivel, amiknek a képét megőrizte a szemhéjának belső felszínén. A Könyvet időnként winchesternek használja.
(Szokatlan, egzotikus közegben jelenik meg nála a hétköznapok és a Biblia világa, de nem idegen tőle a villonos hangvétel sem. Képverseket is készít.)
„És vadásztam a psyché-mezején
valami elvetemült kóbor kutyára,
furcsállottam a bárányok összegét:
a bárányoknak bárány az ára.”

Hiszt Ádám

A történelemkönyvek hátlapjára kezdett el verseket írni, a hátlapok elfogytak, a versek, versek.
(Hosszú szabadverseket ír, verseiben megjelenik a próféciák, a fantázia, a politikai események és a hétköznapok világa.)
„Három nap, három éj

hínár szövődött fejére,
vörösmoszat lepte be testét,
bőrét tengeri szőlő lyuggatta át.

Slosa jamim v’slosa leylot.
Három nap, három éj

legyezőkorall takarta be tüdejét,
pettyes csikóhal lakott hasüregében,
kolibrihal és kakashal úszott át rajta.

Három nap, három éj.”

Obj Endre

Egy mikroszkóp lencséje alatt vizsgálja témáit. A mikroszkópot időnként nevetőgépnek használja.
(Rövid, tömör verseiben egy- egy képre, gondolatra fókuszál, tárgyilagosan, kívülállóként. Paródiákat is ír.)
„E könyv magzatburkába zárva
mondta a világegyetem:
leszek, csak szólíts nevemen.

Mikor átszögelték lapjait,
híd lett az ég s a föld között:
a könyv embernek öltözött.”

Komóy Mihály

Széles karimájú kalapban jár, de toll helyett tollat tűz a kalapjába, amivel a verseit írja.
(Összetettebb képek, gondolatok, bonyolultabb formák figyelhetők meg verseiben.)
„Megy az egyik, kettő ha őröl,
ahhoz, ki megjelent könyv alakban,
elváltozni és elszállni a mezőről,
a történet végén a pont ha csattan.”

Bizonyos kívülről (felülről) kapott értékek nem maradhattak az ingerküszöb alatt, ezért történt a talentumok kiásása, megtisztítása, és született egy antológia.
Az írások sajátos képi nyelven próbálják közvetíteni a hétköznapok szavait:
„Láttad a bűnömön darazsak döngtek,
vérként kifolyó pénzeddel törölted,
el nem tűnő jellel nevedet fölírta
rám, egy létezőre, láthatatlan tinta:
növények ámulnak Jézus neveden,
térdet hajt előtted a világegyetem.
Méltó vagy aranyba csomagolt szóra,
virág a bensőm, szirmát kibontja, ”