Antológia, újjászületett, keresztény szerzők írásaiból
(versek, prózák, versprózák)

Szindbád

földet és álmokat kapott
de Szindbád lett ő a tengerész
 hajón szeli az utcákat
kormányát bevonta penész
vízre lerajzolt útjait
keresi akár a nadály
látszatra elcsendesedik
belső vihar külső szabály
 keres egy psyché-szigetet
betölti fejét tudomány
 vándorol törvények szerint
zsebébe babér és dohány
 aztán a furcsa csobbanás
nyitott könyv most a víztükör
keresi benne önmagát
betűin ő is tündököl
úszó karjai könyvlapon
tükörbe meríti magát
 micsoda cethal uszonya
vonszolja időn téren át
 micsoda titkos ösztönök
viszik a híres Lord elé
új hajót kap hogy haladjon
földje és álmai felé
múltba bezsákolt szeleket
szabaddá tesz a Lord fia
 szakad az idő a tér szakad
Jeruzsálem Pest Samária

Egy régész Jeruzsálemben

Azt mondják a környék lakói,
időnként felbukkannak furcsa tárgyak,
valami eszme rókának öltözik,
körbesétál, és vigyorog hármat.

Az ásó dolgozik kezünkben,
előbb kavics jön, aztán homok.
Képzeletünk merengve kutat,
hol voltak itt a lábnyomok?

Azt mondják a környék lakói,
ami megterem nagyon káros,
vibrál közöttünk szüntelen,
vibrál az ősi város.

A földből kinőnek egyszer
új városrészek, új terek,
az utcán végigsétál akkor
a férfi, a nő, a gyerek.

Egy makedón harcos Jeruzsálemben

A sereg kecskék között időzik,
végre szünetel az adok-kapok,
egy róla szóló próféciával
fogadták Szandroszt a főpapok.

Úgy tűnt a világ formálódik
kardunktól, mint egy mellszobor,
eszméinktől elég az eszme,
nem marad más, csak korom.

Úgy tűnt tehetjük ami tetszik,
mehetünk lovon vagy gyalog,
egy megsárgult, régi tekercsen
mindezt tudták a mondatok.

Előre megírt mondatok szerint
útra kelt aztán a sereg,
előre megírt krónikánkat
kézbe veheti egy gyerek.

Európé virága, mint kardlap,
kaptárakat tör át méhsereggel.
A városra nehéz szirmok hullnak.
Jeruzsálem ébred. Jön a reggel.

Egy makedón harcos feljegyzése

Talán ugyanazt a mondatot kerestem,
amitől a harci elefántok összezavarodtak.
Kerestem reggel és este kerestem,
mi volt a mondat.

A nyelvnek állítólag hatalma van,
mondtam az ismeretlen fegyvereseknek.
Mondatok zárják a korszakokat,
ez már a kezdet.

Felidéztem újból a pillanatot,
mikor kigöngyölték a tekercset.
Kerestem újból a mondatokat,
találtam egyet.

Egy kereszteslovag Jeruzsálemben

Éjszaka a hegyen aludtunk.
E vidék levegője nagyon káros.
Salamon istállói voltak a mélyben.
Ott feküdt a halott város.

Gyíkok futottak a falakon,
sakálok sétáltak az utcán,
kerestem a Mester lábnyomát,
megszámolnám, ha tudnám.

Ha a Mester hozzáért egy testhez,
ott a testben megindult a vér,
lüktetni fog ez a város egykor,
lüktetni fog az utca és a tér.

Napóleon katonája Jeruzsálemben

Számba vettem a halmokat, számba vettem,
kilógnak a földből furcsa tárgyak.
A lópokrócot a földre terítem,
Jeruzsálem ágya egy katonának.

Párizs messze van, a szabadság
keletre vándorol a sereggel.
De kérdem én, mi a szabadság,
mi az éjszaka, mi a reggel?

Talán a földben, egy tekercsen,
ott a szabadság definíciója,
Jeruzsálem szívében ott ketyeg
szemünk elől elrejtve, egy óra.

És jönnek a városba egyszer
más seregek, és másfajta lábak,
a keleti kapu megnyílik akkor,
talán egy igazi Messiásnak.

A megközelíthetetlen város

Ahogy a várost közelítik,
távolodik, a holnapba hullva,
nehéz szavakat porlaszt vízpárává,
egy láthatatlan kéznek az ujja.

Holnapba hull a város, a holnap
nyomtatókő is, beszélik mások,
izmok kerülnek címlapokra,
izmokról térkép, szakadások.

Ahogy a témák semmivé válnak,
akár a témák, tűzközelben,
körbejárják lassan a perifériákat,
mint a cowboyok, szemük se rebben.

Légifénykép

Tegnap beültünk a gépbe,
hogy elrepüljünk a város felett,
furcsa dimenzióba kezdtek vinni
valami földöntúli szelek.

Valami régi próféciába
lapoztak bele a szárnyak,
mint a kihúzott diafilmek,
elvonult előttünk pár nap.

Később a gép hirtelen landolt,
aztán belefékezett a jelenbe,
Jeruzsálem utcáin a lakók
próféciaként jöttek szembe.

Jeruzsálemi tudósítás

Új templom, a templomhegyen,
mellettünk rövidebbek az árnyak,
úgy tűnik a Mester jöveteléhez
nem kell talán csak pár nap.

Egy saru az olajfák hegyét
érinti egyetlen szóra,
hangzik a győztes üdvrivalgás,
mikor lejár az óra.

Maranatha szól a száj,
a tévéképernyőn egy saru,
kitárul bennünk, minden kitárul,
ahogy a keleti kapu.

Levél

Egy dalt küldött, de nem a földről,
egy furcsa hangszerre hangszerelve.
Találgattuk, hogy vajon ki lehet,
akinek az ember lett a szerelme.

Szavait lapozzuk, szavai lapoznak,
beszéde a földből lett kiásva.
Azt ígérte, hogy egyszer eljön,
várunk egy furcsa Messiásra.

A földből ásunk ki nyomokat,
nyomokat, mik mennek nem a földre.
Egy angyali lény száll föl a tűzben,
és mi követjük, föl-le, föl-le …